Random írás: Pillanat

Gondoltam, megosztom a blogommal a kezdeteket is. Ez az egyperces életem első, nem fanfic, befejezett valamije. (Azt hiszem.) Igen, került vagy fél órámba a megírása. Mindenesetre egy öt évvel ezelőtti egyperces következik. Ami nos... nem túl... egy kicsit... öt évvel ezelőtt írtam, jó?! :)

Napló a regényírásról IX.

Minden kezdet nehéz

Amennyi írós poszt felkerül a blogra újabban, azt hihetnétek, hogy nagyon pöpecül haladok a regénnyel... Az igazság azonban az, hogy csak a naplóírással meg a regényről való gondolkodással haladok jól. Valamelyik első naplós bejegyzésben nyűglődtem az "inspiráljunk magunkat"-dologgal, hát jelentem, ez megoldódott. Inspirálva vagyok, van csaknem ötszáz képem és idézetem a történethez, és magamhoz képest rengeteg zeném. De maga a történet... áll egy helyben hetek óta. Bár ma azért pár dolgot átírtam benne, pluszkarakterizálások, apró infók, amiket mostanában találtam ki a világomhoz, a karakterekhez... A baj az, hogy ez még mindig nem konkrét, produktív munka. De valahogy nincs a helyén a kezdésem, és amíg így érzem, nehéz azt mondani, hogy "jó, nem baj, azért haladjunk". Mert kényszeresen javítanám és javítanám. Ahogy haladok előre az oldalakban, egyre gördülékenyebbé válik, Sage fejezete nem közönyös mese, Normané pedig nem egy teljes haditerv... amint ők ketten elkezdtek kommunikálni egymással, elkezdett a történet is működni... hogy aztán megint leüljön, és erőltetetten dumáljunk és elemezzünk. 

Még régebben írtam arról, hogy engem a hangulatos könyvek fognak meg, és nem tudom, hogy az Időt vérzőkben egyelőre azért nincs hangulat, legalábbis az elején nem nagyon, mert én írom, és magamat nem tudom "elbűvölni", vagy mert egyszerűen nem jó a kezdés. 

Filmnézés: Stuck In Love

Lily Collins. Logan Lerman. Nat Wolff (ő játszik majd a Csillagainkban a hiba filmben is!). Greg Kinnear (ő szerepel az egyik legkedvencebb filmemben, a Sabrinában). Kristen Bell. Plusz az a Josh Boone rendezte és írta, aki a Csillagainkban a hiba rendezői székében is ott ül. (Túl sokat beszélek erről a filmről? Tudom.) Ugyanazokra a filmfesztiválokra cipelték a filmet, mint a zseniális Egy különc srác feljegyzéseit (The Perks Of Being A Wallflower - a továbbiakban Perks néven fut). Nem volt kérdés, hogy nekem ezt a filmet LÁTNOM KELL. És láttam. És wíí, nagyon tetszett. Oké, oké, nem avattam új kedvenc filmet, de a Perkshöz hasonlóan itt is nagyon bejött az indie vonal, és a szereplőgárda! A castingosoknak kellene valami külön díjat kitalálni. Biztos van, persze. Mindenre van díj.


De szóval egy remek filmről van szó (nem hibátlannal, de na), úgyhogy vagy tessék most azonnal, de rögtön megnézni, vagy továbbolvasni a kritikát. Vagy lehetőség szerint előbb-utóbb megtenni mindkettőt. :)

Könyvolvasás: Cat Patrick - Forgotten - Úgyis elfelejtem

Újabb könyvmolyképzős, vörös pöttyös könyv, megint csudiszép borító. És egy olyan téma, ami nemcsak izgalmasnak tűnik, de nagy segítség lehetne az egyik jövőbeli regényemhez is. Hát ez nem jött össze neki, marad a "tűnik" meg a "lehetne". 

Röviden a történetről:
Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét. (Hivatalos fülszöveg)
Ugye, hogy izgin hangzik? De mi kell ahhoz, hogy egy érdekes alapvetésből érdekes könyv szülessen? Véleményem szerint nem árt, ha például a szereplők kedvelhetők, ha a stílus a helyén van, ha a cselekmény nem hal be, de ha igen, akkor is jól felépített, tudatos lassúsággal vánszorogjon előre, és legyen összeszedett, legyen vége, vagy értsem, miért nincs. Azt nem állítom, hogy e feltételek egyikének sem felelt meg a Forgotten, de azért néhány pontban tényleg felsült. 

Napló a regényírásról VIII.

Az egyik írós csoportban felvetődött egy érdekes feladat: írj kritikát a regényedről úgy, mintha az már egy megjelent könyv lenne, te pedig egy mezei kritikus. 
Hát én pontosan ezt tettem, és nagyon utáltam a regényemet. :D
(A regény története nagyjából kihámozható a kritikából, de a napokban majd írok egy posztot rendesen csak arról, hogy miről is szól tulajdonképpen az Időt vérzők.)
Egyelőre viszont a kritika.