Fanfiction: az utazás neve Cole St. Clair (Shiver)

Újabb Shiver-valami. Nem írom, hogy novella vagy egyperces, mert talán egyik sem. Talán úgy néz ki, mint egy vers, de nem az. Ez csak egy nagyon hosszú mondat, többnyire központozás nélkül. Kísérleti jellegű valami, kicsit kusza, kicsit őrült, így remélhetőleg kicsit olyan, mint maga Cole.
Tartalom: 
Cole mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa majdnem-zseniális agyát. Menekül tudós apja árnyékából, és talán a sajátjából is.
A valami a Shiver előtt "játszódik", és Cole utazik... értve ez alatt azt, hogy be van tépve. Vigyázat, a valami kísérletezgetős, elvont, fogyasztása kizárólag Pendulum-számok hallgatása közben javallott!
A tovább mögött egy Pendulum-szám és egy valami.




az utazás neve Cole St. Clair

Kisikló vonat vagyok
csikorgó
megszakadó sikoly
minden egy fék nélküli zajos menet
végzetes
az agyam pörög és pörög a pörgésre nincs hangutánzó szavam nem egy
durr
nem egy
reccs
nem is
kopp
csak csinálja
csinálom
és nem tudom leírni
csődöt mondok ha megpróbálok minden gondolatot megzabolázni
nem ismerek ennyi rímet
ennyi dallamot
ennyi sort
minden egy végtelen haj-
lí-
tás
minden egy őrült dobszóló
és itt dübörög bennem
és nincs menekvés
mert a gondolatok
(annyi van belőlük
nem bírok velük)
itt vannak
és többes szám
és mindig többes szám
mert azt nem hagyják egyes-egyedül hogy nyugtom legyen
jó a módszer:
minden fájdalmat
minden ént kiírni a fejemből
zenébe fojtani magam
C-dúrokba
és a-mollokba
igen ez kell nekem
jó a módszer
de nem működik többé nem mert sok vagyok több mint szeretnék
vonatszerencsétlenség vagyok
újra
és
újra
ezt játszom
de bármit teszek bármilyen féktelen sebességgel haladok irányt sem váltva csak előre nézve vagy behunyt szemmel rángatózva át a síneken a végén a robbanás elmarad
én örökké csak siklok de megsemmisülést nem kapok
pusztítás vagyok pusztulás nélkül
nem leszek soha a semmi
mert mindig van még gondolat
vektorpotenciál
molekulapálya
dezoxiribonukleinsav mennyire gyorsan bírod végigmondani
visszafele vasnielkunobirixozed
akárhányszor csúszik a bőröm alá a tű
olvad a nyelvem alá a kábítás (csábítás)
nincs annyi méreg amennyi mellett nekem nem akad
           hely
itt ragadok tehát a véget nem érő
őrült pörgésben
kisiklásban
önmagamban
a létezésben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése