Fanfiction: Filmszakadás - Miért pont Budapest? (TMI)

TMI, azaz Cassandra Clare A Végzet Ereklyéi c. sorozatához kapcsolódó fanfic. A Filmszakadás az összefoglaló neve annak az írásomnak, ami magában foglalja az összes ilyen témájú egypercesemet/novellámat. Filmszakadás, mert úgy írom ezeket, mint egyfajta kimaradt jeleneteket, mintha elszakadt volna a film, én pedig pótolnám a lyukakat, némi minőségbeli romlással.
A 'Miért pont Budapest?' egy Malec (tehát Magnus/Alec) egyperces, ami a Bukott angyalok városa alatt játszódik, az első tizenegy fejezet bármelyike idején, amikor a páros a világban utazgat.
(A fanart Cassandra Jean munkája.)

Napló az írásról 1. - A kapcsolat, ami nem romantikus (Whaaaat?!)

Igen, a Napló a regényírásról bejegyzéssorozat bizonytalan ideig szünetel, ahogy a regényem írása is szünetel. Úgyhogy a jövőben csak általánosságban fogok elmélkedni az írásról, különféle kérdésekről, és talán ezek a posztok másnak is érdekesebbek lesznek.

Szóval a napló első témáját azok a kapcsolatok adják, amik nem romantikus jellegűek, mégis iszonyú jól működtek egy-egy regényben. Ja, igen, fő területem, ahogy az az eddigi blogolásból is kitalálható, a YA (Young Adult), úgyhogy a példák meg maga az elmélkedés is ekörül forognak majd.


Kezdjük azzal, hogy remélem, nem vagyok egyedül azzal a meglátással, hogy a romantikus szálak átvették az uralmat a YA-regényekben. Remélem, azzal a gondolattal sem maradok magamra, hogy ez nem feltétlenül jó. Mert igenis izgalmas dinamika lehet két olyan karakter között is, akik soha nem fognak összejönni. Mert igen, nyilván a tinikor, meg a fiatal felnőttség az első szerelmek időszaka, legyen róla szó, de ne feledjük, ez az a kor is, amikor először kérdőjeleződnek meg a barátságok, amikor rájövünk, kik vagyunk és kik akarunk lenni, és kikkel tudunk azok lenni. Amikor gimibe megyünk és egyetemre, és minden átalakul körülöttünk, és rájövünk, mely barátságok tarthatnak akár életünk végéig, és melyek szóltak csak arra az időre, amíg ebbe vagy abba az iskolába jártunk, vagy erre vagy arra az edzésre... De ekkor vetődik fel bennünk először az is, hogy a nyár másról is szólhat, mint a családi nyaralásokról, hogy nem lehet mindent megbeszélni a szülőkkel, hogy a báty, bár egy rohadék, néha talán csak meg akar védeni minket... stb. Mennyi, mennyi téma, szerelmi szál nélkül.

A tovább mögött néhány számomra kedvenc nem romantikus párost veszek szemügyre, és mondom el, miért annyira működőképesek - szerintem.

Random random: A magyar költészet napja

Április tizenegyedike a magyar költészet napja. A facebook-falak megtelnek versekkel, a verseskötetek lekerülnek a polcok hátuljából, és ma az is elgondolkodik rajta, van-e kedvence, aki az év többi háromszázhatvannégy napján nem tenné. Igen, ez én vagyok többek között. 
Szeretek verseket olvasni.
Nem szoktam gyakran verseket olvasni.
Illetve... idén azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban mélyedek el egy-egy kötet fölött. Magamhoz veszem a leghalványabban fogó ceruzámat, és szép lassan haladva elkezdek olvasni, ízlelgetem a szavakat és a rímeket, és aláhúzom a kedvenc részeket. Azokat, ahol elakad a lélegzetem, ahol kihagy egy ütemnyi dobbanást a szívem, ahová többször is vissza kell térnem, és ámuldozva újra elolvasni azt a sort. Mivel ezek a sorok egymagukban nem adják azt az érzést, amit bennem elérték, a tovább teljes egészükben másoltam ki a legkedvesebb verseimet, és dőlt betűvel jelöltem azokat a bizonyos sorokat. 

Könyvolvasás: Amikor rávetem magam a vörös pöttyös könyvekre...

Éppen szervizben a laptopom, és ki hinné, hogy ezzel ennyi idő felszabadul, ami olvasásra fordítható? Több regény is áldozatul esett a lelkes könyvfalásomnak, és úgy döntöttem, a kritikájukat egyetlen bejegyzésbe foglalom, mert lehetetlen, hogy külön posztokra fussa az időm saját gép híján. De milyen regényekről is van szó tulajdonképpen? Amint az a címből is kiderül, a Könyvmolyképző Kiadó vörös pöttyös regényeiről. Konkrétan ezek:
  • Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása
  • Kim Harrington: Clarity - A tisztánlátó
  • Holly Black: White Cat - A Fehér Macska
  • Dawn Rae Miller: Larkstorm - Pacsirta
Felfedezitek, mi a közös bennük a műfajon és a kiadón túl? Bizony, megint mindegyik címben ott a fránya angol eredeti. Holly Black könyvénél például minek? Ááá! Tudom, tegyem már túl magam ezen.

Az nem közös a regényekben, hogy mennyire tetszettek. Mert megoszlik a csapat. Kettő többnyire tetszett, kettő többnyire nem. Hogy melyik kettő melyik, az a tovább mögött úgyis kiderül.

Könyvolvasás: Zakály Viktória - Hanna örök (Szívritmuszavar 2.)

Zakály Viktória Szívritmuszavar könyvét anno imádtam, nem csoda, hogy 2013 legjobbjai között is helyet kapott nálam. (Mármint a 2013-ban olvasott regények között, tudom, hogy amúgy 2012-es a megjelenés.) Persze, a Szívritmuszavarnak nem minden félelem nélkül álltam neki. Tudtam ugyanis, hogy a regény szép akar lenni, romantikus és szenvedős, és ez könnyedén átcsaphatott volna melodrámába. Ehelyett "csupán" szép volt, romantikus és (jó értelemben) szenvedős. Szóval imádtam, mert az írónőnek annyira egyedi hangja van, amit szokni kell, de ha megszoktad, csak imádni lehet. Így bár az első rész végéért nem voltam oda, és azt meg végképp nem értettem, miért kell még több bonyodalom a főszereplők életébe (jó, jó, tudom, mert az élet is ilyen...), izgatottan vetettem rá magam a folytatásra.
A folytatásra, amiben végre kiderült a főszereplők neve: Hanna és Ádám. (Illik hozzájuk.) És ami erről szól:
Ami köztünk van, soha nem múlik el.
Egy lehetetlen szerelemben nem létezhet happy end… Vagy mégis? Hanna hét éven át várt arra, hogy együtt lehessen szerelmével, de a múlt fájdalmát nem képes kitörölni ritmuszavaros szívéből. Olyannyira, hogy ezúttal egy kórházi ágyon meséli el orvosának annak a történetét, miért képtelen rávenni magát, hogy beleegyezzen a szív-transzplantációba. Hanna újra megtalálja az otthonát, elveszít és kap valakit az élettől, újra képes lesz szívből nevetni, de a spanyolországi utazásán is csak a tenger moraját hallja a szíve hangja helyett. Pedig az nem hazudik, súgja neki, mit kellene tennie, csak a fiatal nő ellenkezik. Végül igent mond és megtalálja azt, ami mindig is ott volt a ködön túl, ahol a tengert sejtette.
Utóirat: visszatérek Csöngére.