Random elmélkedés: A megfilmesítés és a Shadowhunters sorozat

2016. január 12-én elstartol az ABC Family csatornán (amit akkor már Freeformnak fognak hívni) Cassandra Clare A végzet ereklyéi (a továbbiakban: TMI) című könyvsorozata alapján készült Shadowhunters. Ha a könyvnek van olyan rajongója, aki még nem hallott róla, csak üsse be google-be a címet, és máris szembejön vele legalább egy panaszkodós, kiakadós poszt. Most szólok, ez nem ilyen lesz. :) 

Én szeretem, hogy sorozat lesz a TMI-regényekből, mert ha vannak olyan könyvek, amik igazán sorozat, és nem film, formájában működőképesek, akkor ezek azok. Engem sohasem a cselekmény izgatott bennük, bár tény, hogy végig érdekfeszítő és kalandos a történet, hanem a karakterek. Egy sorozatban végre még többet kaphatok belőlük... szóval hogy a viharba' ne lennék lelkes?! Szerencsére láttam már olyan rajongókat, akik osztoznak a lelkesedésemben, de azért igencsak figyelnem kell, hogy a fanyalgók között meglássam őket. És ezzel nem azt mondom, hogy nem érthetőek a rajongók félelmei és fenntartásai, és végképp nem azt, hogy a negatív reakció ne lenne épp olyan jogos, mint az én optimizmusom meg lelkesedésem, hanem... hát, azt hiszem, csak annyit, hogy kérlek, várjuk ki a végét! Egyelőre van egy hangulat-teaserünk, egy darab rendes trailerünk és hét - még nem végleges - percünk az első részből, fotóink, plusz temérdek félinformációnk. Bármit is gondolunk a sorozatról ebben a pillanatban - akár te, akár én -, az száz százalékosan nem fog bejönni.

Az látszik, hogy a készítők igenis törődnek az alapanyaggal és figyelnek a TMI olvasóira (ezekről kicsit később még írok), szóval egy minimális bizalmat... esetleg? Elvégre elképesztő, hogy egy bukott film után (mármint nézettségileg, a minőségről, könyvhűségről meg lehet vitatkozni, én most nem fogok, csak annyit róla, hogy én a film első felét nagyon szerettem, a másodikat nagyon nem, kivéve JCB-t, ő végig zseniális volt, zárójel vége) kaptunk egy második esélyt. Azt pedig, hogy a könyvekkel kapcsolatban hogyan érzünk, nem befolyásolja se egy film, se egy sorozat, akárhogy is sikerüljenek. 

Persze, tudom, mindezzel együtt is nehéz úgy bízni a Shadowhuntersben, ha egyelőre valakinek nagyon nem tetszik, amit lát és amit hall. Szóval a tovább mögött igyekszem összegyűjteni mindazt a pozitívumot, amik igenis ott vannak, és eloszlatni néhány tévhitet.

Vágjunk bele! :)
(FIGYELEM! SOROZATTAL KAPCSOLATOS SPOILEREKET IS ÍROK. HA EZEKRŐL SEMMIT NEM AKARSZ TUDNI, CSAK NAGYON ÓVATOSAN, A ZÖLDDEL SZEDETT RÉSZEKET OLVASD! Minden más olyan spoiler, ami nem hivatalos forrásból származik, hanem twitteres elejtett megjegyzésekből, innen-onnan, meghallgatások miatt kiszivárgott, nem végleges! forgatókönyv-részletekből.)

Könyvolvasás: Okváth Anna - Más állapotok

Mintha kissé elhanyagolt lenne ez a blog. *letörli a port, majd’ megfullad tőle, de törölget tovább* Ha ez személyes blog lenne, leírhatnám, hogy mennyi olyan újdonság jött az életembe, ami miatt az időbeosztásommal erősen bajba kerültem – szóval a szokásosnál is jobban, képzelhetitek –, államvizsga, első munkahely, bétázás bétázás hátán, írás írás hátán, és még mindig nem fejeztem be azt a nyüves regényt, csak novellákat, de ez itt senkit nem érdekel. Szóval egy seprűsuhintással meg is írom hosszú hónapok után az első értékelésemet.

Igyekszem egyelőre az általam olvasott regények közül a magyar szerzőseket elővenni, mert mégis csak. Akik egyébként – és ESETLEG – követnek molyon, azok már olvashatták a véleményeimet, legalábbis rövidebb formában, az idei magyar szerzős olvasmányaimról. Ők azt is tudhatják például, hogy mennyire imádtam Okváth Anna Más állapotok c. regényét.

Egyedül nem megy?

Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?

Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.

Ám vágyik arra, hogy anya legyen.

Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.

Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?

Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?

Már a tavalyi könyvbemutatón sejtettem, hogy nekem ezt olvasnom kellene. Rejtély – és szégyen, de tényleg –, hogy akkor miért tartott ilyen sokáig, hogy el is olvassam. Mindenesetre megtörtént. És mint az kiderült már (de ez nem fog megakadályozni abban, hogy még párszor leírjam), imádtam.