Könyvolvasás: A viharszívű Mya Mavis (Pippa Kenn trilógia 2.)

Még erősen a regény hatása alatt állok, miközben ezt a bejegyzést írom. Szombaton a könyvbemutatón jártam, vasárnap éjszaka pedig kiolvastam a könyvet, miközben végig a saját magam által gyártott playlistet hallgattam (a bejegyzés végén majd megosztom, ha esetleg valakit érdekel). Szóval a hétvége egyértelműen Myával és a kolóniával telt. De ja, azért próbálok minél összeszedettebb lenni. És nem végigúristenezni ezt a kritikát. (Pedig úristen.)

A második részben a történet fonalát ott vesszük fel, ahol az elsőnél elejtettük. Aki nem ismeri A napszemű Pippa Kennt, annak innentől spoiler. Pippa és Ruben elérték a kolóniát, Ruben a kórházban szembetalálta magát a halottnak hitt Gage-dzsel, míg Pippa lecsapott mindenkit, akit ért, hogy aztán őt üssék ki. Amikor először találkozunk vele, ő is a kórházban ébred, és kiderül, hogy a Vörös Erdő mérgezése mégsem olyan egyszerűen kezelhető, mint hitték. Az egyetlen út, hogy a szervezete megküzdjön a méreggel az, ha sápadt vért kap és sápadt karmokat. Összefoglalva: nem a világ legvidámabb felébredésében van része. A második kötet azért is különleges, mert nemcsak azt tudjuk meg, hogy Pippával és Rubennel mi történik (így például mihez kezdenek azokkal a bizonyos karmokkal), hanem megismerkedünk a címszereplő Myával (ami mivel ő a címszereplő, nem olyan megdöbbentő), és kap szemszöget Wyatt Wells is (aki mostanában olvasta az első részt, az emlékezhet, hogy neki szólt Kelsei másik levele). És ja, igen, lássuk a hivatalos fülszöveget, ami sokkal irodalmibban összegzi a fentieket.

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.

Úristen. Imádtam. Nem csoda, hogy villámsebességgel olvastam végig. Szinte levegőt venni nem volt ideje az embernek, olyan gyorsan követték egymást a fordulatok és a fantasztikusabbnál fantasztikusabb jelenetek. Már a Pippánál is csodáltam Fanni ritmusérzékét, ahogy mindig sikerült jó helyeken elvágnia az egyes részeket meg váltani szemszöget, vagy hogy milyen jól egyensúlyozott egészen a legvégéig a romantika és az akció között (nekem ott anno a sok utolsó csókkal már előbbi soknak bizonyult). A második kötetnél nincs zárójeles megjegyzés, tényleg hibátlan volt az összhang. Pedig a megjelenés előtt olvastam a blogturnésok kritikáit, és féltem, hogy a sok páros és a szerelmi háromszög túl hangsúlyossá válik a regényben. Szerencsére nem ez történt, a szerelmi háromszög pedig legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem zavart. Sőt! Szerintem az utóbbi évek egyik leglogikusabban és legszebben felépített vonalát sikerült itt Fanninak megírnia. 

Szeretem, hogy mennyire nagy odafigyeléssel kezeli a karaktereit. Akkor is, ha kettőt kell mozgatnia, és akkor is, ha mint most féltucatot. Pár szó külön-külön a legfontosabbakról.

Pippa: Pippa továbbra sem "átlagos lány", nem "Mary Sue", hanem az, aminek lennie kell: egy háromdimenziós karakter. A második részben egyszerre hiányoltam, hogy több legyen a vitája önmagával (Hallgass!), és egyszerre örültem neki, hogy kezd kiszakadni a magányból és a saját fejéből. Az egyik kedvenc szereplőm, nem vitás.

Ruben: Jaj, Ruben! És jaj, ezt mennyiszer elmondtam, miközben olvastam a Myát. Komolyan, a srác kézikönyvet írhatna arról, hogy kell megutáltatni magát az olvasókkal. Amúgy, vagy pont ezért, nekem az ő szemszögei voltak a kedvenceim, és talán az ő útja érdekel a leginkább a következő részben. Nagyon érdekes fordulatot tett vele Fanni, és én imádtam minden pillanatát, még akkor is, ha Ruben fejét néhányszor belecsapkodtam volna valamibe. De a regény egyik, ha nem legizgalmasabb, szereplőjét köszönhetjük neki, szóval... Egy biztos: Ruben végleg kilépett az álompasi skatulyából, és ez jó.

Mya: Pont Mya, a címszereplő volt az, akit, úgy érzem, a legkevésbé sikerült megismernem. Ahogy az álmai és a valóság összefonódott, az zseniálisan lett megírva, értettem Mya hezitálását, a félelmeit, mégis valahogy maradt néhány fehér folt, és igazából nem is tudnám megmagyarázni, miért. Remélem, a harmadik regényben, ha nem ennyire közelről figyeljük majd őt, ezek is tisztázódnak.

Wyatt: Különleges szemszög volt az övé, de örültem, hogy belőle kicsit kevesebbet kaptunk. Érzékeny lelkem biztos nem bírt volna el többet.

Gage: Furcsa, hogy mindenki mennyire oda volt érte már az első kötetben is. Nekem időbe telt, míg itt a másodikban megkedveltette magát, de tény, hogy sikerült neki. A kedvenc jeleneteim szinte mind hozzá fűződnek. (A legviccesebbek pedig biztosan.) Főleg a Rubennel való kapcsolatára leszek kíváncsi, mert a szívem szakad meg értük.

Peter: Ruben mellett azt hiszem, számomra ő volt a legellentmondásosabb karakter, de az első részben megismertekkel együtt tökéletesen érthetőnek találtam a viselkedését. Szerettem, hogy Fanni nem bújtatta a tökéletes apa bőrébe, hogy Pippa és a Kenn-család egymásra találása lassan és elképesztően hihetően zajlott.

Jupiter Day: Bírtam, hogy ha egyszer szóhoz jutott, mindig több bekezdésnyi tudományos fejtegetést vágott ahhoz, aki hallgatta. xD Félelmetes zseni, egy remek fordulattal és remek jelenetekkel. Minden megjelenésével arra késztetett, hogy újra és újra elgondolkozzak azon, minek mi az ára, vagy hogy mennyire befolyásolhatóak az emberek.

Hazel, Phil, Tommy: Kezd igazán hosszúra nyúlni ez a karakterlista, úgyhogy róluk egyben annyi, hogy nagyon szerettem őket. Bár Tommyról még várom, hogy többet megtudjak.

Ian, Brook: Bleeeh.

Nemcsak a felbukkanó arcok sokasodtak meg, de a világ is kitágult, még ha ez teljes paradoxonnak is hangzik, miután a kötetet falak között töltjük. Mégis a posztapokaliptikus világ - ahogy Fanni is elmondta a könyvbemutatón - igazi disztópiává vált, annak minden megkérdőjelezhető (és megkérdőjelezendő) folyományával együtt. A kolónia remekül felépített helyszín volt, ahogy teltek az oldalak, a "barbárokkal" együtt én is egyre otthonosabban mozogtam benne. És igen, persze, néhány dolgon egyre inkább elszörnyedtem. Finoman felrajzolt folyamat volt az is, hogy vált Pippa és Ruben privát túlélési harca sok ember harcává, hogy írta át a tömeg és a falak védettsége a kinti szabályokat. Pont ezért lesz rettentő izgalmas a harmadik kötet is.

Ami a stílust illeti, egy ideig még kapargattam felfelé a földről az államat olvasás közben, aztán beletörődtem, és otthagytam. Már a Pippában is lenyűgözött az a finom gondosság, ahogy Fanni minden gondolatra megfelelő szavakat talált, ahogy egy-egy jelzővel is tudta árnyalni a karaktereket, hát, a Myában ezt olyan magaslatokba emelte, hogy semmi nincs, amibe bele lehetett volna kötni. Az előző rész rövid jelenetek adta enyhe darabosságához képest, a Mya gördülékenyen lendült tovább és tovább. Szintén elképesztő, mennyire aprólékosan utánanézett mindennek az írónő, nem akadtak felesleges félmondatok a leírásokban, mert minden hozzátett valamit a már felépített világhoz. Komolyan, leesett áll még mindig. (Valami kúrája nincs erre Jupiter Daynek? Vagyis... öhm... tudjátok mit, nem is annyira érdekes... Elvagyok.) A párbeszédeknél éreztem csak némi összeszedetlenséget, mert hajlamosak voltak nem tartani sehová, de tudom, hogy nehéz úgy írni, ha a szereplőid semmit sem akarnak megosztani senkivel sem. 

Összességében A viharszívű Mya Mavis még az első résznél is nagyobb kedvenc lett, és még sokszor újraolvasós a harmadik kötet előtt. :)

Kedvenc rész: A Ruben-Gage jelenetek. Akármelyik. (Bocsánat, gyengéim a testvérsztorik.)

Legrosszabb rész: *nem értelmezhető*

Kedvenc szereplő: Ójajj. Azért Rubent csak nem tenném ide... Pippa? Gage? Hazel? Mondjuk, maradjunk Pippánál.

Kedvenc idézet: Akkor csapjuk fel találomra azt a könyvet!

"– Te gyönyörködtél bennem! – mondta csúfondáros mosollyal.

Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.
– Mit csinálsz idekint?
– Amit te. Úgy teszek, mintha otthon lennék a vadonban. Remélem, nyáron a levelek eltakarják a falakat. Az emberek idebent észre sem veszik, hogy egész életükben a saját lábnyomaikon járnak."

Ihletés szempontjából: Azt hiszed, részletesen kidolgoztad a világod? Hát, gondold át még egyszer! Még egyszer... még egyszer! Oké, na, ott a távolban már, ha nagyon koncentrálsz, látod Kemese Fannit és a Pippa-trilógiát.

RAVASZ: Kiváló. Dicsérettel, csillaggal, mindennel.

(A képek Fanni pinterest mappájából származnak. Hangulatos kis hely, látogassatok el oda!)
-----------------

Ó, és mielőtt lemaradna, Pippa és Mya olvasós playlist. (A zenei ízlésemért nem vállalok felelősséget, és nem garantálom, hogy bárkiével is egyezne.)

NONONO - Echo

Lost Lander - Through Your Bones

Bombay Bicycle Club - How Can You Swallow So Much Sleep

Sailor & I - Tough Love

Koda - Staying

Metric - Dreams So Real

Birdy - The A Team (Cover)

Snakadaktal - Dance Bear

Cloud Control - Scar

Woodkid - Shadows

Woodkid - The Other Side

Radical Face - The Crooked Kind

Bon Iver - Creature Fear

The Lonely Forest - Be Everything

Slow Runner - Love And Doubt

Tokyo Police Club - Nature Of The Experiment

Shearwater - Rooks

Shearwater - Breaking The Yearlings

Shearwater - Hurts Like Heaven

Kodaline - All I Want

Imagine Dragons - Warriors

Agnes Obel - Fuel To Fire

Woodkid - Iron

Thirty Seconds To Mars - This Is War

Thomas Bergersen - Immortals

Thomas Bergersen, Two Steps From Hell - Heart Of Courage

Zoe Keating - Sun Will Set

Birdy - Not About Angels

A playlist egy része egyébként soundcloudon meghallgatható. (Aki fent van spotifyon, annak a teljeshez is tudok linket adni. De oké, ennyire valószínűleg senkit nem érdekel.)